Már 67-ben is ódivatúnak számított, néhol hamisan énekelték és pontatlanul játszották fel dalait, a felvétel minősége pedig elmarad a kortársaitól. Mégis, ha akkortájt egy sajnálatos atomkatsztrófa eltörölte volna Angliát a föld színéről, a lemez alapján-kis túlzással-újra össze lehetett volna rakni azt a mindennapi életről, ötórai teákról, cigarettákról szóló kedves, nosztalgikus „ zenei szilánkok” segítségével.
A Something Else két kiemelkedő slágert is adott az utókornak, ezek a Death of a Clown, egy kintornás sirató, és a Waterloo Sunset, egy életkép Ray Davies (az énekes) gyermekkorából, amik bár nem hoztak akkora sikert a zenekarnak, mint a néhány évvel korábbi All Day and All of the Night című „ős-metál himnusz”, mégis finomságukban és kidolgozottságukban jóval túlmutattak azon.
Az albumon ezek mellett számos figyelemreméltó felvétel is helyet kapott, gondolok itt a Harry Rag című kocsmadalra, ami méltó párja a Weil-Brecht Whisky Bár-jának, az End of the Season-re, amit mintha Frank Sinatra írt volna, no és a Lazy Old Sun című szerzeményre, amiben már megjelenik a hatvanas évek végének pszichedeliája.
A lemez nem lett igazán sikeres, elhomályosította azt Hendrix Are You Experienced?, a Pink Floyd: The Piper at the Gates of Dawn, a The Who: Sell Out, és a Beatles: SGT. Pepper's című műve, Amerikában pedig már bemutatkozott a Jefferson Airplane, a Doors és a Velvet Underground is.
Érdekes vonatkozása a fentieknek, hogy egy évvel később megjelent Magyarországon a Trombitás Frédi és a rettenetes emberek az Omegától, aminek címadó dala igen csak emlékeztet a Something Else-n szereplő Tin Soldier Man-re, ráadásul a két bakelit (helyesen vinyl) hátsó borítójának kísérőszövege is hasonló khmm hangulatú.
Waterloo Sunset:
Utolsó kommentek