Hogy milyen volt a beat a hatvanas évek végén a világ másik szegletében, Braziliában? Megtudhatjuk, ha meghallgatjuk az Os Mutantes bemutatkozását. A válasz egy szóval: LEHENGERLŐ! Kis túlzással utolért/meghaladott minden korabeli zenét, de a világ mégsem tudott róla, talán a földrajzi távolság, talán a portugál ének, vagy az akkori politikai helyzet miatt (68-ban egy katonai kormány uralkodott náluk). Otthon azért így is nemzeti hősök voltak.  

A zenekar a beatet, a pszichedeliát, a brazil népzenét keverte boszorkányos ügyességgel.  Csak néhány a beatzenében szokatlan hangszerek közül, amit előszeretettel használtak: hárfa, xilofon, klarinét, fuvola, furulya, trombita, kongák tucatjai.

A nyitó Panis Et Circensis teljes fegyverzetében mutatja be a Mutánsokat. Mire véget ér az első refrén, a dal egyszerűen leáll, majd a semmiből újraindul, a végtelenségig gyorsul, hogy „felrobbanjon”, mielőtt a zenekar Strauss Kék Duna keringőjét hallgatva reggelizni indulna.  Furán hangzik? Mindenesetre ez így megy 36 perc 25 másodpercen keresztül!

Az A Minha Menha, vagy a Bat Macumba feszes, szambás tánczenéjével a korabeli partiarcok kedvence lehetett, a Trem Fantasma, és az O Relógio valóságos zajszörnyek, a finomabb Baby, a Le Premier Bonheur Du Jour a nyugisabb pillanatok közé tartoznak, de a zenekar ezeket is elvicceli. Az Ave Genghis Kahn egy tisztelgés Jimi Hendrix néhány hónappal korábban megjelent, kevésbé ismert, ám annál szebb One Rainy Wish című dala előtt.

A banda neve azért lépten-nyomon feltűnik azóta is, számos alternatív előadóra, zenekarra voltak/vannak hatással. A The Bees: Sunshine Hit Me című albumán ott az A Minha Menha, Beck: Tropicalia című dalát is a brazil beat zenészek ihlették, Kurt Cobain pedig egy 93-as interjúban elismerően nyilatkozik róluk.

Portugál- és brazil szakosok, no és persze mindenki más, fületeket hegyezzétek, hallgassatok Os Mutantest!

Panis et circensis:

Dois Mil E Um:

Fuga Nr2: