Ki az a fura kis figura, aki 1965 táján egy meglehetősen bizarr filmecskében tűnik fel Steve Martin oldalán, hogy szétverjen egy hotelszobát, amit aztán többszáz liternyi hab önt el?
A megoldás Keith Moon. Hogy kicsoda Keith Moon? Egyujjas kifordított bundakesztyű? Papucs orrán pamutboly? Vagy szobafestő pemzli? Fenét! Ő a rockvilág legőrültebb dobosa, az angliai The Who tagja, ami pedig a kisfilm alatt szól az a Cobwebs And Strange, a zenekar legújabb albumáról, egyben a mod stílus egyik alapművéről, a Quick One-ról.
A lemez a féktelenség zenei emlékműve. Már a borítóról is (Alan Aldridge munkája) betűket köpködnek ránk a pop-art bandatagok hangszerei, a hangszórókból pedig őrületes és egyszerre csodaszép hangorkán söpör végig a szobán. Micsoda különbség a Run Run Run, vagy a Boris The Spider, a korabeli édeskés Beatles slágerekhez képest. Persze a kor beat-punkjai is elhelyeztek néhány kocka kesernyés csokit a véres steak darabkák mellett, hallgassuk csak meg a countrys Dont Look Away-t, vagy a besorolhatatlan stílusú See May Way-t! A csúcspont egyértelműen a Rolling Stones Rock And Roll Cirkuszában is előadott több tételes mini rock opera, a Quick One While He’s Away, ami már előrevetíti a 69-es Tommy-t.
A Quck One While He’s Away:
Utolsó kommentek